Esszék

márc.
30

Tanácsok egy sikeres kezdethez
Nyomtatás
PDF

Rengeteg buktatója van a növényes akvarisztikának, de kis odafigyeléssel megelőzhetjök a már említett végzetes csalódásokat.Felsorolok néhány alapvető kezdő hibát és igyekszem fogódzót is nyújtani ezek elkerüléséhez. Lássuk, mitől döglik az akvárium:

Csak óvatosan szórjuk a pénzt

Ha a kiválasztott növény jobban nézne ki egy virágcserépben, akkor valószínűleg oda is való. Kedvenc importőreinknek hála, hozzánk is eljutottak az ún. pszeudo-akváriumi növények (vízinövényként árusított szárazföldi növények). Ezeknek nagy része mocsári, vízparti növény, amelyek alkalmazkodtak az időszakos vízalatti élethez, így akár hónapokig is kibírják akváriumban. Ezután lassan elpusztulnak és csak mérgezik az egész akváriumot. Keményebb szárral, szívósabb levelekkel rendelkeznek a legtöbb vízinövénynél. Ha kivesszük a vízből és a gravitáció különösebben nem okoz neki problémát, ergó ugyanúgy állnak a levelei, már gyanakodhatunk. Persze ez csak tapogatózás a sötétben, mivel ugyanez elmondható például az összes Anubias fajról is, és biztosan vannak szárazföldi növények, amelyek lágyabb szövetekkel rendelkeznek. A leggyakrabban árusított fajokra azonban tapasztalatom szerint igazak a fentiek (pl. Acorus, Spatiphyllum, stb).

Nincs jobb egy gusztusos levélnél

Hiába vannak kifogástalan vízinövényeink, ha valami jóízűen fogyasztja azokat. Növényevő állatainkat könyörtelenül száműznünk kell, legyen az rák, hal, vagy csiga. Továbbá a talajban túrkáló halak sem szerencsések, természetesen. Minden szempontból ideális, ha kistestű csapathalakkal (minél kevesebb faj, minél több példány) és algaevőkkel telepítjük be növényes akváriumunkat (Otocinclus fajok, Amano garnéla, nagyobb akváriumokban esetleg sziámi algaevő, aymonieri). A kistestű halak kevésbé terhelik a vizet, és növelik a térérzetet, rajban úszva remek kiegészítői egy ízléses aquascapenek.

Akvarizálni csak lassan, szépen...

Kezdő növényfejeknek az alacsonyabb fényigényű növényeket ajánlom, mint a jávai moha, Anubias Vallisneria, Echinodorus és Cryptocoryne fajok, valamint néhány gyorsabban növő stem a bomlástermékek ellen (Elodea, Cabomba, stb.). Az úszó növények előnye, hogy a légköri CO2-ot hasznosítják és közel vannak a fényforráshoz, így rendkívül gyorsan nőnek és valamelyest leárnyékolják az akváriumot. Ez több fronton is segít az algásodás megelőzésében, visszaszorításában.

Igaz, látványos eredményeket csak komoly felszereléssel érhetünk el, de mindenképp azt ajánlom, hogy csak akkor vágjunk bele a high-tech akvarisztikába, ha már minden felszerelésünk megvan hozzá. Tényleg minden! Ne feledjük, ellenkező esetben jön a csalódás, ami senkinek sem jó Wink.

Írta: AmBalazs.

márc.
30

Egy akvakertész csalódásai
Nyomtatás
PDF

frustrationa

Elodea, Cabomba, Vallisneria – ugye ismerősen csengő nevek? Tudnunk kell róluk, hogy ugyan egyikük sem őshonos faj Európában, mégis gyomként szaporodnak vizeinkben.  Ezt részben a csalódott akvaristáknak köszönhetjük, akárcsak a rengeteg trópusi halfaj meghonosodását. De ez a bejegyzés nem a felelőtlenségről, hanem a csalódásokról fog szólni.

Miért nem voltunk képesek évtizedekig burjánzásra bírni akváriumi növényeinket?

Egyrészt, ez is fejben dől el. Szerencsére túl vagyunk már azokon az éveken, amikor a guppin kívül csak aranyhal létezett és édesvízi garnélákról beszélni sem mertünk. Amikor külső szűrője csak annak volt, aki barkácsolt magának. Fejlődik az akvarisztika, de a hangsúly sajnos még mindig túlságosan azon van, ami mozog. Mondjuk ki: sok haltartó szemében a növény még ma is csak dekoráció és semmivel sem jobb egy műanyag Akropolisznál. És ez nemcsak az akvaristákra vonatkozik...

Van még, aki erre bukik

A gyári akvárium szettek többségének világító berendezése egyszerűen nem teszi lehetővé a fotoszintézishez elegendő fény biztosítását. A szűrők térfogata és teljesítménye is nevetséges ahhoz képest, hogy mekkora akváriumokhoz ajánlják. Kezdőknek a legritkább esetben ajánlják a gyakori vízcserét, a kereskedők sok helyen ma is az „érett” vizet promoválják. Aki a növények tápozására adná a fejét, annak a kezébe nyomnak egy flakon löttyöt, aminek tartalmáról mit sem tudni (black box táp) és óva intik az algainváziótól, rosszabb esetben egyből algaölőt is adnak a kétes folyadék mellé. A szárazföldi növények akvarisztikai árusítása pedig szót sem érdemel.

Fordítva gondolkodunk?

A kilószámra hazatermelt, majd hetekig szenvedő növények átmeneti dekoráció helyett sokkal inkább állandó bomlástermék-forrásként szolgálnak, ami –mondanom sem kell– a várt hatás ellenkezőját váltja ki. Ahelyett, hogy oxigént termelne a halaknak, közvetett módon többet von el és ahelyett, hogy díszítene, rontja az összképet és hozzájárul az algásodáshoz.

Mindenképpen érdemes tehát megérteni és tiszteletben tartani a növények igényeit. Ha mindent megadunk nekik amire szükségük van, egészségesen fejlődő növényeket, a halaknak untig elegendő oxigént és ezáltal egy egészséges ökoszisztémát kapunk, mindezt ráadásul alga nélkül.

Igen, alga nélkül, de erről bővebben egy új bejegyzésben írok majd.

Írta: AmBalazs.